Izzó villanykörte egy csuklyás alak felett, növények között
Izzó villanykörte egy csuklyás alak felett, növények között

Az igazgató naplója

Az ötlet

Az egyik leggyakoribb kérdés, amit a látogatóktól hallok: „Hogyan jutott eszedbe ez a projekt?”

Valószínűleg ez a legnehezebb kérdés is, egyszerűen azért, mert nem tudom pár szóban elmagyarázni. Amikor a jegypénztárnál ülök, a helyzettől függően gyakran nincs időm úgy elmesélni a történetet, ahogy megérdemelné.

Most, hogy van egy kis időm írni, megpróbálok itt rendesen válaszolni.

Lényegében a múzeum ötlete egy szakmai frusztráció és egy kiéletlen alkotói vágy ütközéséből született.

A szórakoztatóiparban dolgoztam, vándorkiállításokat szerveztem és építettem fel: űrkiállításokat és más nagy produkciókat. A munkát hihetetlenül gépiesnek éreztem. Előre gyártott elemeket kellett darabról darabra összeraknom vastag használati útmutatók alapján, ami semmi teret nem hagyott az alkotói szabadságnak.

Mivel kreatív embernek (és „javíthatatlan álmodozónak”) tartom magam, lassan beleszerettem magába az élményteremtés gondolatába: abba, hogy megadhassam az embereknek azt a bizonyos „hűha” pillanatot.

Ez vezetett el a döntő kérdéshez:

Mi lenne, ha a nulláról építenék valamit? Valamit, ami teljes egészében a saját (bevallom, kissé különc) elképzelésem szerint kel életre? Szabályok nélkül! Használati útmutató nélkül!

A múzeum tehát ebből a vágyból nőtt ki: hogy valami teljesen a sajátomat alkossam meg, ami felváltja azt a „konzerv”, kreativitástól megfosztott munkát. Egy projekt, ahol a nulla tapasztalatot a bőséges álmodozás vezeti.

Hogy épp múzeum lett belőle, az egyenesen ebből az erős alkotói késztetésből következett.

Az összes bejegyzés